A gyógynövényekből teát készítünk 

 „ Ha fázol, a tea felmelegít,
   Ha meleged van, a tea felfrissít,
   Ha letört vagy, a tea lelket önt beléd,
   Ha zaklatott vagy, a tea nyugalmat ad.”

                                 William Ewart Gladstone 

Tulajdonképpen mindig teaidő van. Minden alkalomnak megfelel, mindig készen arra, hogy jó kedélyt, kellemes légkört s a kulturált életvitel megannyi mozzanatát árassza – ez a teakultusz.

„Teázás közben köss barátságot!” – mondják az angolok. Mindez éppúgy érvényes a gyógynövényteák gazdag kínálatára is, hiszen Németországban manapság majdnem ugyanannyi gyógyteát fogyasztanak, mint fekete teát. Az egészséges életmód iránti vágy s a táplálkozástudomány újabb felismerései minden bizonnyal jelentősen hozzájárulnak ehhez a fejlődéshez, bár a saját kertben termesztett gyógynövények iránti érdeklődés is jelentős befolyást gyakorol erre az örvendetes szemléletbeli változásra. A saját kertben termesztett gyógynövények lehetővé teszik, hogy tetszés szerint, bármikor magunk állítsunk elő ízletes gyógynövényteákat és teakeverékeket.

Aki intenzíven foglalkozik a gyógynövények felhasználásával, hamar felfedezi, hogy a gyógyteákat milyen változatosan és gazdag árnyalatú ízekben lehet elkészíteni. Elvégre alig akad fenségesebb és áldásosabb ital, mint a napi étkezések mellé felszolgált fűszeres aromás gyógytea, a mindennapi panaszok enyhítésére vagy forró napokon szomjoltónak. 
 

Gyógyteák és teakészítmények 

A gyógynövények használatakor meg kell különböztetnünk a kifejezetten gyógyászati célokra készített teákat az ún. házi vagy családi teáktól, amelyeket számtalan összeállításban készíthetünk el. 

    Az orvosi avagy gyógyászati teák

Az orvosi teákat bizonyos betegségek kezelésére vagy kúrákhoz az orvos írja elő. Az orvosi gyógyteákat legfeljebb négy különböző gyógynövényből állíthatjuk össze, amelyből az egyik a keverék alapját képezi, a többi annak hatásfokát hivatott növelni.

Az orvosi gyógytea ízének és megjelenésének vonzóbbá tételére még két újabb komponenssel bővíthetjük a keveréket. Íme néhány példa a legismertebb orvosi gyógyteákra: hörghurut ellen kakukkfű és martilapu, szíverősítő a galagonya, epekondicionáló a mezei katáng és a cickafark, gyomorbántalmak ellen fehér üröm, meghűlés esetén fekete bodza és hársfa, gargarizáló tea a zsálya és a kamilla, valamint idegcsillapító a mezei macskagyökér és a citromfű.

Legjobb, ha az orvosi gyógyteákat szakemberrel állíttatjuk össze, aki kezeskedik az előírásos összetételért. Így minőségileg nagy értékű teához jutunk.
 

A házi avagy családi teák

Ezeket a gyógynövényekből készült teákat magunk is előállíthatjuk, s erre igen tág lehetőségeink nyílnak, ilyenkor elsőrendű szempont a kellemes ízek komponálása s a családtagok egészségének megőrzése. Ebben az esetben csak a gyengébb hatóanyagú gyógyteák jöhetnek számításba: a kamilla, a különböző mentafélék, a citromfű, a hársfa, a málna-, szeder-, szamóca- és feketeribiszke-levél, a bodzavirág, a csipkebogyó, a zsálya, az édeskömény, a rozmaring, a levendula, a körömvirág, a cickafark, a kakukkfű és a galagonya. A saját gyógynövénykertből szedett alapanyagokból ízletes házi teakeverékeket állíthatunk össze, a család tagjainak egyéni kívánsága szerint.
 

     Miért készítünk teát a gyógynövényekből?

Nos, a növényekben található hatóanyagok általában kitűnően oldódnak vízben, s ha tea formájában fogyasztjuk, ezek az anyagok a szervezetben gyorsan felszívódnak és szétterjednek. A gyógyteák legismertebb hatóanyagai, az illóolajok (pl. a kamillában és a mentafélékben), a cserző- és keserűanyagok, a nyálkák és az ásványi sók sokrétűen befolyásolják a szervezet működését. A teák biztosítják az ember napi folyadékszükségletének egy részét.

Egy felnőtt napi átlagos folyadékfelvétele és kiválasztása 1-2,5 liter. Az egészséges szervezet folyadékszükségletét a szomjúságérzet szabályozza. Legjobb, ha a szükséges folyadékmennyiséget egy egész napra elosztva fogyasztjuk. A kávé és a fekete tea nem alkalmasak szomjúság oldására, sokkal inkább a vesét ingerlik, s növelik a folyadék kiválasztást. A gyógynövényteák és – teakeverékek ellenben kitűnően oltják a szomjat.
 

Hogyan készítsük el a gyógynövényteát? 

A gyógynövényteák készítése egyszerű, ha az egyes alapszabályokat betartjuk. Ezek lényege, hogy a gyógynövények hatóanyagait lehetőleg minél nagyobb gondossággal és körültekintéssel oldjuk ki: forrázással, főzéssel vagy hideg vízben való áztatással. Leggyakoribb eljárás a forrázás, amelyet például az illóolajokat tartalmazó gyógynövények esetében használunk. A kerámia-, porcelán vagy üveg (semmiképpen sem fém) kannába forrásban lévő vizet öntünk, belehelyezzük a megfelelő gyógynövénymennyiséget, és 5-10 percig hagyjuk lefedve, majd leszűrve fogyaszthatjuk. Víz helyett forró tejet is használhatunk. Legismertebb a forró tejben készített borsmentatea, amit este, elalvás előtt fogyasztunk.

Kisebb mennyiségű tea készítéséhez megfelelnek a szűrőbetéttel ellátott, dekoratív teáskannák. Főzéssel leginkább a fakéregben, fában és gyökerekben található, nehezen kivonható hatóanyagokat oldjuk ki. A felaprózott nyersanyagot vízbe helyezzük, és 15-30 percig hagyjuk a tűzön, amíg felfő, majd a tűzről levéve 5-10 percen át hagyjuk pihenni, hogy a hatóanyagok teljesen kioldódjanak, végül leszűrjük.

A hideg vizes kivonatot főként a nyálkát tartalmazó növények, mint pl. a ziliz esetében alkalmazzuk. A forrázáshoz képest kétszer annyi vizet használunk, amelybe az alaposan szétdarabolt nyersanyagot helyezzük, majd 6-12 órán át állni hagyjuk. Nem árt időről időre az egészet megkavarni.

A kombinált elkészítés esetén a hideg vizes kivonat vízmennyiségének a felét felfőzzük, majd mindkét részt egybeöntjük. A hideg áztatáshoz víz helyett tejet is használhatunk, amiben frissen szedett gyógynövényeket, mint pl. borsmentát és citromfüvet áztatunk. Az apróra vágott gyógynövényekből készült tejes gyógynövényteát (sovány tejet használjunk!) néhány órai áztatás után leszűrjük, és enyhén édesítve fogyasztjuk.

Milyen mennyiséget használjunk? Minden, idejében betakarított és megfelelően kezelt gyógynövény egy adott hatóanyag-koncentrációval rendelkezik, s megvan a maga sajátos íze. Általában egy csésze teához egy-másfél kiskanál szárított gyógynövény javallott, ez az a mennyiség, amelyet a hüvelyk- és mutató-, illetve a hüvelyk-, mutató- és középső ujjbegyünk közé tudunk csípni. Ez a szabály érvényes a virágokból, levelekből és gyökérdarabokból készült keverékteákra is. Ettől eltérő mennyiség esetén (mint pl. a fehérüröm-tea) az adagot külön feltüntetjük. Ha a kertből szedett friss gyógynövényt használunk, háromszoros adagra van szükségünk.

Édesítsük-e a gyógynövényteákat? A teák igazi kedvelői elvetik az édesítőszereket, mert az ital eredeti zamatát és aromáját a maga teljességében akarják élvezni. Másrészt kétségtelen, hogy egy bizonyos határig a gyógynövényteák ízesíthetők cukorral, más édesítőszerrel vagy alkohollal (rummal). A méz sok esetben erősíti a gyógynövények hatóanyagainak a hatékonyságát.

     A teázás rítusa és a növények szimbolikája 

Ahhoz, hogy a gyógynövénytea elérje igazi hatását, hogy egészségünket és jó közérzetünket szolgálja, megfelelőnek kell lennie a környezetnek is, amelyben a teát fogyasztjuk. Lényeges tehát a légkör, a szépen megterített asztal, a meghitt hangulat, semmi kapkodás!

Talán tanulhatunk egyet s mást a távol-keletiek, az angolok és a keleti frízek teafogyasztási ceremóniáiból. Mindenesetre soha ne hajtsuk le egy szuszra gyógynövényteánkat, hanem aprókat kortyolgatva fogyasszuk, és minden érzékünkkel tudatosan élvezzük. A tea barátai a gyógynövények szimbolikájáról sem feledkeznek meg, hiszen a hála jeleként, az emberek már a régmúlt időkben szimbolikával ruházták fel a gyógyhatású növényeket. A jelképnek a bensőséget, a szellemiséget kell kifejeznie. Így a citromfű a barátságot és az eszményi boldogságot jelképezi, a rozmaring két ember szerelmét, a kamilla az örömöt, elégedettséget és jóságot, a majoránna a sikert és az áldást, a kakukkfű a bátorságot, megbízhatóságot, lovagiasságot és Istenben való hitet, a zsálya a dicsőséget és halhatatlanságot, a körömvirág a bájat és a szépséget, a menta az okosságot, tiszta elmét, a mályva a szép lelket, a levendula a tisztaságot, hűséget és állhatatosságot, a borsfű az érzékiséget, a bazsalikom a kezdeményezőkészséget, ötletgazdagságot, a fehér üröm az önismeretet, a valóságérzéket és a jellemességet, a borágó a vidámságot és a gondolkodás tisztaságát, a bodza pedig a tiszteletet, háziasságot és a védettséget.

Különösen megszívlelendő ötlet, hogy gyógynövényteáinkat a növények szimbolikus jelentése szerint állítsuk össze alkalomról alkalomra, személyes elképzelésünk szerint. Keverjük pl. az örömöt és vidámságot a széplelkűséggel vagy a bájjal, plusz egy csipetnyi kezdeményezőkészséggel vagy tiszteletadással. Így talán sikerül az ízletes gyógynövényteák számára új híveket szerezni.

„A gyógyszereket a földből adja az Úr és az okos ember nem veti meg őket.” (Szentírás, Sirák fiainak könyve 38:4)

Szeretettel várjuk észrevételed, véleményed!